Tegnap Anitánál voltunk. Úgy gondolom a többiek nevében is kijelenthetem, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Ami megmutatkozott abban is, hogy fél hét volt mire távoztunk tőle, és teret adtunk, hogy a férje hazajöhessen. Az asztal roskadozott a finom sütiktől, pogácsáktól, és amiből én nem tudtam eleget enni, a szendvicsektől... Az a nem hétköznapi szendvics, amit magadnak kutyafuttában összedobsz, mondhatni ünnepi szendvics: szalámi, főtt tojás, savi ubi, reszelt sajt, pirosarany... annyira jól esett már mikor kezdtem magam szégyellni elültem az asztal mellől :D
Anita múlt hónapban iskolai keretek között Törökhonban járt, és jobbnál jobb történetekkel árasztott el minket, de ezen túl is volt téma bőven, hímeztünk-hámoztunk, gyöngyöztünk, megszültük a gyerekeinket újból, és mondhatni, ha pár nő összeül a témák tárháza kifogyhatatlan...
Anitától kaptunk egy kis török emléket is... horgolt virággal ellátott levendulazsákocskákat hozott, isteni illatával együtt.
Képeket szokás szerint ITT megnézhetitek... és ahogy most nézegetem a csoportfotózás elmaradt :)
